A nap első részében egy Petőfi emléktáblát tekintettünk meg Tordán, annak a háznak a falán volt, melyben utoljára látták egymást Szendrey Júliával, 1849. július 21-én. Érdekes volt testközelből látni egy ilyen, a költő számára nagy jelentőséggel bíró helyszínt.

Később a tordai sóbarlangba látogattunk el, ahol a túravezető elmesélte nekünk az egykori sóbánya történetét. A történetben szereplő csarnokokat mind végigjártuk, s a híres visszhang fültanúi is lehettünk. Ám a legkülönlegesebb rész csak ezek után következett: a hajdani sóbánya legalsó szintjén egy csónakázótó, illetve egy egész vidámpark várt ránk! Szétszéledtünk, s ki-ki kedve szerint kipróbálhatta, amit a legjobban szeretett volna. A legtöbben a csónakázást, illetve a labdasportokat választották, mivel ezek tűntek a legizgalmasabbnak.

Ezután kétféle túra közül választhattunk: az erősebb fizikumot és nagy kitartást igénylő székelykői, illetve a lazább kirándulást a torockószentgyörgyi vár romjaihoz. Persze legtöbben az egyszerűbb utat választották, de néhányan nekivágtunk a kemény túrának, fel a hegyre.

Nagy lendülettel, és friss forrásvízzel feltöltekezve, vágtunk neki a különleges túrának. Utunkat két falusi kutya kísérte, se ételt se italt nem igényelve az útmutatásukért.

Minden viszontagság ellenére az út igen élvezetes volt, hisz saját határainkat feszegettük, és jutalmunk a gyönyörű táj és a végeláthatatlan hegycsúcsok voltak.

Közel négy órás mászás után büszkén tértünk vissza csapatunkhoz, hogy elmeséljük, mi minden történt velünk az út során.

Összességében hihetetlen nagy élmény volt, s kár lett volna kihagyni a túrát, rengeteg új élménnyel gazdagodtam, s ezzel is kicsit többet láttam a világból.