Túránk első napján korán indultunk az iskola elől. Az út hosszú volt ugyan, de igyekeztünk elütni az időt: beszélgettünk, zenét hallgattunk és aludtunk. Miután túljutottunk a határon, Nagykárolyig meg sem álltunk.

Meglátogattuk a piarista nővérek házát, ahol szegény sorsú gyerekeket és árvákat nevelnek és tanítanak. Mindenki ámult a lakhelyük és a kertjük szépségén, és azon, hogy mindezt maguk tartják rendben. Jó volt beszélgetni Borbála nővérrel, miközben hideg mentás limonádét kortyolgattunk.

A körbevezetés és a felfrissülés után Borbála a közeli parkba vezetett minket, ahol Petőfiről és Kaffka Margitról mesélt nekünk, utóbbinak a szülőházát is megmutatta.

Nagykárolyban több órát töltöttünk, így volt időnk betérni az ottani múzeumba is. A parókián egykor élő emberek élethű vigaszfiguráit tekintettük meg.

A piarista nővéreket hátrahagyva folytattuk utunkat Székelyhíd felé, de előtte megálltunk Érmindszenten, és megnéztük Ady Endre szülőházát, és az ott létesített Ady múzeumot. Nagy élmény volt!

Székelyhídon erdélyi barátaink fogadtak minket, akikkel már májusban találkoztunk Budapesten. Ők akkor jártak nálunk, most mi élveztük az ő vendégszeretetüket: házi lekváros fánkkal vártak bennünket. A kötelező előadások után csapatokra váltunk szét, hogy bejárjuk ezt a kisvárost egy barátságos versengés keretein belül.

A szállásra már meglehetősen fáradtan érkeztünk. A hosszú út után jólesett a vacsora. Néhányan a szállásunkhoz tartozó fürdőt is kipróbálták, de a többség inkább lepihent a sok élmény után.